Az itt következő fejtegetés nem annyira írástechnikai fogás, mint inkább irodalmi csenés, mitológiák közti átjáró felfedése. Avagy hogyan fosztogatja Miltont és Lovecraft a frigyládát.

“Aztán hirtelen megláttam. Csupán egy apró örvény jelezte, hogy a felszínre emelkedik. Egyszer csak kibukkant a sötét víz fölé. Hatalmas volt, Polyphemus-szerű és ocsmány, a rémálmok iszonyatos szörnyekéntlökődött fel a monolithoz, köréje fonta gigantikus, pikkelyes karjait, és miközben lehajtotta undorító fejét, halk hangokat hallatott. Azt hiszem, akkor… elvesztettem az eszem.”

A rémüleltet keltő sorok Howard Philips Lovecraft Dagon című novellájából származnak, ami az 1900-as évek elején született. Egy bizarr találkozás leírását olvashatjuk itt, mikor egy átlagos földi halandó szemtől szemben pillanthatja meg az egyik Vént. A nagy Dagont, aki Csendes óceánban lakozik, teste óriási, feje halformára emlékezetet.
A szörnyeteg azonban nem Lovecraft fejéből pattant ki, és nem is kell az óceánokig merészkednünk, hogy újra összefussunk vele.

“Majd jött, ki méltán gyászolt, mert a rab
Frigyláda összezúzta szörny alakját:
en-templomában nyeste el fejét,
s kezét a küszöb-élen, mint lehullt
hívőit meggyalázva. A neve: Dágon,
tengerszörny – lent hal, fent ember -, s kevély
házát Azótusban, Palesztína,
Gath, Ascalon partján és Accaronban
rettegték messze Gáza széléig.”

Ez a leírás Milton Elveszett Paradicsomából származik, az 1667-es évből. Lovecraft nem plágiumot követett el, csupán főhajtás ez Milton előtt, aki misztikus irodalom egy tégláját évszázadokkal korábban helyezte a falba, ahová Lovecraft patkányokat eresztett. A vádaskodást elkerülendő meg is említi a művet a Dagonban.

“A félelem az Elveszett Paradicsomot jutatta az eszembe, és a Sátánt, aki a maga rettenetes módján átmászik keresztüljut a sötétség vad birodalmain.”

Megvan tehát Lovecraft forrása, de az irodalmi gombolyag itt még nem ért véget. Mi lehetett Milton szövegének az inspirációja? Megemlíti a frigyládát, jogos a következtetés, hogy a könyvek könyvében, a Bibliában is utána kell járnunk a mi halfejű gigantikus Dagonunknak. És meg is van a nyom:

“5.2 Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé.
5.3 Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Akkor fogták Dágónt és visszatették a helyére.
5.4 Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt és Dágón feje meg a két kezefeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka maradt meg.”

A szöveg Sámuel I. könyvéből származik. Dagont éppen elpusztítják, méghozzá a kereszténység egyik legszentebb fegyverével a Frigyládával. Dagon itt egyébként a filiszteusok Istene, aki Asdód városában lakozik. Mikor Milton a teremtést, és a bűnbeesést választotta témájául, Lucifert pedig főszereplőjének az Elveszett paradicsomához, óhatatlanul is meg kellett emlékeznie a pogány istenségekről, Rimmonról, Hóruszról és a halfejű rettenetes Dagonról is.

Az irodalmi láncolat bizonyára itt nem szakad meg. A Biblia is támaszkodott néhány forrásra, rosszabb esetben szájhagyományra, melynek eredete két évezred távolságából talán mindörökre ködbe vész.
A nagy mesélők merítenek egymásból, a múltjukból. Az időtlen erények mellett, rég elfeledett rémeket keltenek életre, melyekkel nekünk kell szembeszállnunk újra és újra. Áldassék a nevük érte.

Források:
Howard Philips Lovecraft : Dagon
John Milton: Elveszett paradicsom
Biblia: Sámuel I. könyve
A festmény Viktor Mukhin munkája