Ebben a kérdésben folyton csak a végső művet vagyunk hajlamosak vizsgálni. Arról beszélünk, hogy a papírkönyvnek van illata fogása, egyedi külseje, kisugárzása, hangulata. Az e-book kisebb helyen elfér, a zsebünkben hordhatjuk a könyvtárunkat, ráadásul az olvasott történet ereje a szavakban van, amik ugyanúgy érvényesülhetnek elektronikusan, mint papírról.

Nos.. mindenkinek van egy kis igazsága.

De most nem a lerágott csontokról szeretnék szólni, hanem a huszonegyedik század fogyasztójának és olvasójának egyik legfontosabb élményéről. Ez pedig a birtoklás pillanata. Amikor a könyv miénk lesz. Az e-könyvnél ez pár kattintás a számítógépünkön, az otthon jól ismert közegében, a vécépapír és májkrémvásárláshoz is használt bankkártyánk bevonásával.

A papírkönyv viszont máshol terem. A könyvesbolt misztikus helyén, abban a titkosban, ahol reméljük, hogy a régen áhított köteteink megvannak még, vagy éppenséggel meglepődhetünk ha váratlanul valami új bukkant fel. Fapolcokra vannak rendezve, talán csigalépcső is visz fel az emeleti részlegre. A falakon könyvborítók, vagy írók kinagyított plakátjai. A levegőben terjeng valamiféle illat, ami vagy a korosodó papíré, vagy a ragasztó, ami a történeteket egybentartja.

De van itt valami más is.

A hely szelleme. A sok történet kísértete, akik láthatatlanul lebegnek a polcok közt, és a belépő olvasót elborítják a könyvek hangulatával. A könyvesbolt olyan, mintha fekete lyukba lépne az ember. A falak eltávolodnak, a tér kitágul, minden mély lesz és magas, és végtelenül csábító.

Attól félek, ezt fogjuk elveszteni a könyvesboltjainkkal, könyvtárainkkal. A távoli jövőben, mikor már csak egyetlen könyvesház marad a világon, majd turistalátványosságként tartjuk, ahová már belépés is drága lesz. Vajon a jövő embere érteni fogja, hogy mit jelentett nekünk egy bolt, egy antikvárium?

És ami ennél is fontosabb kérdés, érezni fogja-e a varázslatot, amit mi érezünk mikor könyvek közt járunk.